A Római Birodalomban, Augustus idején indult nagy fejlődésnek az üveggyártás.
Az első üveghutát a Volturnus folyó torkolatánál egyiptomi mesterek alapították.
Alexandriai mesterek irányították Rómában alapított üzemeket is.
Augusztus császár uralkodása alatt Hispániában és Galliában is meghonosodott az üveggyártás.
A XVII–XVIII. századig az üveggyártás két üvegfajtát állított elő.
Ezek a felhasznált alkáliák alapján nyerték elnevezésüket: káli- és nátronüveg.
A nátriumüvegeket elsősorban a tengerparti országokban készítették.
A nátronüveg előállításához szükséges szódát a tengerparti növények és tengeri algák kilúgozott hamujából nyerték.
A káliüveg alkáliáját lombos fák, elsősorban tölgy- és bükkfa hamujából készítették ezt csak később kezdték el gyártani az Alpok vidékén.
Kétségtelen Róma uralkodása, politikai és gazdasági hatalom szempontjából nagy hatással volt a mediterrán világra és a többi európai városra is.
A római üvegipar fejlődése egybe esett a fújt üveg feltalálásával.
A legújabb kutatási eredmények szerint az üvegfúvást az i. e. I. század végén Szidonban fedezték fel.
A mesterek eddig csak kis darabokat tudtak gyártani üvegtárgyakból, mint a gyöngy, vagy mozaikdarabokat.
A római üvegipar elsősorban a fúvás felfedezésével és elterjesztésével hozott újat, napjainkig meghatározót az üvegművészetben,
de legalább ilyen jelentőségű volt az is, hogy az új technikát a színtelen, áttetsző üvegmassza használatával párosította.
Az olcsóbb alapanyagok és technikák lehetővé tették az ékszerek viselését szélesebb rétegek számára is.
Az aranyat pl. a rézzel, bronzzal helyettesítették, a gagát helyett fekete üveget, a drágakő helyett üvegpasztát használtak.
Az üveggyöngyök az ékszerek díszítésére szolgáltak, a drágaköveket utánozták vele, mint a karneolt, smaragdot, hegyikristályt, zafírt és ametisztet.
Justinianus császár törvénybe foglalta az ékszerek viselését, ez főleg az örökösödés szempontjából volt fontos.
Lefektette, hogy női ékszernek tartja azt a fajta ékszert és anyagokat, amelyek nem szolgálnak más célra,
csak a test ékesítésére és önmagukban véve semmi más hasznuk nincs.
Az ékszerviselet társadalmi megkülönböztetettséget is jelentett, messziről hirdette, hogy viselője nem végez fizikai munkát.
Ezért lényeges volt, hogy ezek a tárgyak szembetűnőek legyenek és szépen díszítettek.
Gagát és fekete üveg ékszerek
A gagát szerves eredetű anyag, amely különböző szénszármazékokból keletkezik. Elnevezését az ókori Lycia területén lévő Gages folyó nevéről kapta.
Népszerűségének csúcspontja a római császárkor utolsó évtizedeire tehető.
Ékszerként gyűrűt, karperecet, hajtűt és medaliont készítettek belőle.
A gagát utánozva készítettek ékszereket feketére színezett üvegből is.
forrás: Veres: Üvegmüvességünk; Facsády R. A.: Aquincumi ékszerek; metmuseum
