Római gyöngyékszerek és technikák

Római gyöngyékszerek és technikák
2014. március 25. kedd Bacsó Ivett

A Római Birodalomban, Augustus idején indult nagy fejlődésnek az üveggyártás.
Az első üveghutát a Volturnus folyó torkolatánál egyiptomi mesterek alapították.
Alexandriai mesterek irányították Rómában alapított üzemeket is.
Augusztus császár uralkodása alatt Hispániában és Galliában is meghonosodott az üveggyártás.

római üvegkészítő kemence

A XVII–XVIII. századig az üveggyártás két üvegfajtát állított elő.
Ezek a felhasznált alkáliák alapján nyerték elnevezésüket: káli- és nátronüveg.
A nátriumüvegeket elsősorban a tengerparti országokban készítették.
A nátronüveg előállításához szükséges szódát a tengerparti növények és tengeri algák kilúgozott hamujából nyerték.

A káliüveg alkáliáját lombos fák, elsősorban tölgy- és bükkfa hamujából készítették ezt csak később kezdték el gyártani az Alpok vidékén.

Kétségtelen Róma uralkodása, politikai és gazdasági hatalom szempontjából nagy hatással volt a mediterrán világra és a többi európai városra is.
A római üvegipar fejlődése egybe esett a fújt üveg feltalálásával.
A legújabb kutatási eredmények szerint az üvegfúvást az i. e. I. század végén Szidonban fedezték fel.

A mesterek eddig csak kis darabokat tudtak gyártani üvegtárgyakból, mint a gyöngy, vagy mozaikdarabokat.

A római üvegipar elsősorban a fúvás felfedezésével és elterjesztésével hozott újat, napjainkig meghatározót az üvegművészetben,

de legalább ilyen jelentőségű volt az is, hogy az új technikát a színtelen, áttetsző üvegmassza használatával párosította.

római üvegedény

római fehér üveg tál

 

 

 

Az olcsóbb alapanyagok és technikák lehetővé tették az ékszerek viselését szélesebb rétegek számára is.
Az aranyat pl. a rézzel, bronzzal helyettesítették, a gagát helyett fekete üveget, a drágakő helyett üvegpasztát használtak.
Az üveggyöngyök az ékszerek díszítésére szolgáltak, a drágaköveket utánozták vele, mint a karneolt, smaragdot, hegyikristályt, zafírt és ametisztet.

római zöld üveg és arany lánc

Justinianus császár törvénybe foglalta az ékszerek viselését, ez főleg az örökösödés szempontjából volt fontos.

Lefektette, hogy női ékszernek tartja azt a fajta ékszert és anyagokat, amelyek nem szolgálnak más célra,

csak a test ékesítésére és önmagukban véve semmi más hasznuk nincs.
Az ékszerviselet társadalmi megkülönböztetettséget is jelentett, messziről hirdette, hogy viselője nem végez fizikai munkát.
Ezért lényeges volt, hogy ezek a tárgyak szembetűnőek legyenek és szépen díszítettek.

római karkötő gyönggyel

Gagát és fekete üveg ékszerek
A gagát szerves eredetű anyag, amely különböző szénszármazékokból keletkezik. Elnevezését az ókori Lycia területén lévő Gages folyó nevéről kapta.
Népszerűségének csúcspontja a római császárkor utolsó évtizedeire tehető.
Ékszerként gyűrűt, karperecet, hajtűt és medaliont készítettek belőle.
A gagát utánozva készítettek ékszereket feketére színezett üvegből is.

gagát medál                                                             fekete üveg portré

forrás: Veres: Üvegmüvességünk; Facsády R. A.: Aquincumi ékszerek; metmuseum

Hozzászólások (0)

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*